1%

Reményt Adunk

Mindenki adhat. Mosolyt, szeretetet, kitartást, segítséget, reményt. A KERT Alapítvány különleges fiatalokból, elhívatott önkéntesekből és csodálatos családokból áll. Boldog és hálás emberek ők, akik életszemléletükkel, tetteikkel folyamatosan jobb hellyé teszik ezt a világot. Ismerd meg történeteiket és ne maradj ki, mert reményt adni jó.

ADÓD 1%-ÁVAL TÁMOGASD A KERT ALAPÍTVÁNYT

Sztorik

Máté

Máté már felnőtt. És amióta nagykorú lett, este szigorúan híradót néz. Olyankor mindenkinek csöndben kell lenni, csak az ATV szól. Egyébként ő a legnagyobb konfliktuskezelő. Bármikor, bármilyen helyzetben képes mindenkit szeretettel, de határozottan lenyugtatni. A zenét nagyon szereti, de nem csak hallgatni hanem táncolni. A tánc felszabadítja. Hatalmas szeretet van benne és azt szerencsére nem tartja meg csak magának.

Sári

Sárinak rengeteg hajpántja van. A szivárvány összes színében, pillangós, szívecskés, csíkos, pettyes. Most ezeket gyűjti. És persze szívesen hordja is őket. Ha teheti, minél többet visz magával és cserélgeti éppen melyiket teszi fejére. Szeret iskolába járni, már van legjobb barátnője is. Ő a család emlékeztetője, ha valamit elfelejtenek a szülők, egyből jelzi nekik. Rendszeretete különleges, ahogy vége a vacsorának, már szedi is össze a tányérokat és megy mosogatni.

Peti

Peti nemrég érettségizett 4-es átlaggal. Azt mondja, azokra a dolgokra figyel, amik boldoggá teszik. Például, amikor tolószék nélkül teljesíti egy futóverseny utolsó száz méterét. Nem szeret a székben lenni. Inkább feláll és kis segítség, nagy küzdelem árán besétál a célba. Szerencsés embernek tartja magát. Ha valakivel összeköszön napokig képes örülni neki. “Köszönt nekem!” A legnehezebb, hogy sokat kell otthon lennie, de kihasználja. Online dolgozik és ő írja a beszámolókat a Kert Alapítvány programjairól. Facebookozik is. “Peti. Ha már nem lesz szükséged a székedre odaadod valakinek?” Ezen gondolkodik kicsit. “Odaadom. De inkább senkinek ne legyen szüksége rá.”

Linda

Linda önkéntes. Elfogadóbbá és nyitottabbá akarja tenni a társadalmat. Az USA-ban élt és ott látta, hogy a fogyatékos emberek teljes részesei a társadalomnak, sok helyen dolgoznak és az utcán is gyakran találkozni velük. Ekkor jött rá, hogy Magyarországon nem a különleges ellátást igénylő ember kevesebb, hanem a lehetőségeik. A legtöbbeknek otthon, a négy fal között kell ülnie, mert kinn nincs mit csinálnia. Ezen próbál változtatni.

Ricsi

Ricsit lehet oltogatni. De nem hagyja magát. A humor teljes őszinteséggel jön belőle és, ha vele viccelnek jellegzetes nevetése harsan fel. Szereti. Mindent megfigyel és bármelyikünknél előbb észreveszi a trolit, ami épp lecsukja áramszedőjét, vagy a villamost, ami épp alattunk megy el. Hiányolja a kétéltű buszt. Kicsit arrébb van a kikötője. A járművek közel állnak hozzá, sokat tud róluk. Vannak tömegközlekedés-makettjei és erre nagyon büszke. Érdről egyedül jön be Budapestre. Vonatra száll, majd metrózik. Egyébként állatgondozó lesz. Nem az állatkertben. Ebben reménykedik. Ebben egészen biztos.

Bogi

Bogi önkéntes. Nem szeretné elfogadni azt, hogy a fogyatékos fiataloknak más életük legyen, mint bárkinek. Hite indította arra, hogy önzetlenül kitartson mellettük. “Annak ellenére, hogy kívülről másnak látjuk őket, rengeteg rejtett kincs van bennük. Arra jöttem rá, hogy miközben mi segítünk nekik, ők is segítenek. Különleges segítőkészségük és szeretetük folyamatosan tanít minket. Ehhez ott kell lenni. Velük.”

Ferkó

Ferkó a háta közepére kívánta ezt az egész fotózást, de amikor megmutattuk neki, hogy milyen bamba fejet vág az első kész képeken, egyből fülig ért a szája. A természetben érzi otthon magát, főleg, ha állatokkal is találkozhat. Ha esni kezd az eső már kinn is van a kertben, beáll az eresz alá és hallgatja a cseppek kopogását. Az ‘esőfiú’, így nevezték el. Egyébként néha csak úgy elkezd oroszul beszélni.

Fanni

Fanni önkéntes. Először csak segíteni akart másoknak, de ahogy elkezdett fogyatékos fiatalokkal foglalkozni, rájött, hogy egyszerűen jóba tud lenni velük. Könnyen ráhangolódik a gyerekekre és észre se veszi mennyire fárasztó sokszor ez a dolog. Sőt úgy érzi feltölti a sok kedvesség, mosoly, szeretet, amit tőlük kap. “A KERTben mindennap látni azt, hogy tudnak gyógyulni, fejlődni a fiatalok. Látni, hogy van remény.”

Ráhel

Ráhel maga a szeretetteli sugárzó nyugalom. Mellette tényleg lehetetlen aggódni, hiszen a legnagyobb problémára is képes jókedélyűen, bizakodva legyinteni: “semmi baj, semmi baj!”. Nem sokkal ezelőtt nagyon rossz állapotban került kórházba, de ő akkor is biztos volt abban, hogy meggyógyul. Ebben erősen hisz. Odavan a zenéért, egész nap gospel dalokat hallgat. Ha van egy szabad perc, lehetetlen ellenállni neki, amikor megkérdezi: “addig beszélgetünk?”

Timi és Zsuzsa

Timi és Zsuzsa a KERT alapítvány motorjai. Mindenhol ott vannak, szerveznek, összefogják a csapatot, igazi szeretettel, odaadással teli önkéntesek. Bármelyik fiatallal egy pillanat alatt megtalálják a hangot. Olthatatlanul lángolnak ezért a munkáért, bármilyen feladatot megcsinálnak és úgy tűnik motivációjuk sosem veszik el. “A mosolyok elképesztő löketet adnak. Látni azt, hogy örülnek, amikor a hála kiül az arcokra az csodálatos. Mindent megér.”

ÉS MÉG SOKAN MÁSOK...

RÓLUNK

A Különleges Ellátásban Reszesülők Támogatásáért Alapítványnak 20 éves tapasztalata van a segítségnyújtásban. Igaz tettekkel és odafigyeléssel támogatjuk a fogyatékos fiatalokat és családjaikat. Táborokat, szabadidős programokat, vigyázói hálózatot, fejlesztéseket, tanácsadásokat szervezünk.

Az alapítvány 100%-ban önkéntes alapon működik, nincsenek alkalmazottak, nincsenek fizetések. Az önkéntesek valóban önkéntesek, és ezért minden támogatás a fiataloknak és családjaiknak, valamint eszközök beszerzésére, események megtartására megy. Úgy gondoljuk, hogy az ilyen önzetlenség nagy kincs ebben a világban. Az ilyen munkát támogatni pedig valódi nemes ügy.

Kérjük, hogy adója egyetlenegy százalékával támogassa a KERT Alapítvány reményt adó munkáját.

Felajánlom

ADÓSZÁMUNK: 18649954-1-12